Ebből fosás lesz

Második estém 

töltöm Salzburgban, a hó városában. Tévedés ne essék, rengeteg csodás történelmi, kultúrális, gasztronómiai meg egyéb látnivaló van. Én egyelőre csak a havat láttam. Munkába menet élvezettel figyelem a várost. A hótoló traktorok suhannak ide oda, biciklisek száguldoznak a járdán, ami kábé egyáltalán nem látszódik ki a hóból. Valószínű van helyismeretük. Aztán munkában csodás kilátásom van egy domboldalra, délután 4ig, amikoris besötétedik, és vége. Látótávolság 100 méter, és mind a 100 méterben azt látod, hogy zuhog a hó.
Ma este boltot kerestem, hogy vegyek egy-két alapvető dolgot, mint például folyadék. Otthon nem is jut eszembe, hogy kéne venni inni, mert a csapvíz az kábé fasza. Na, itt is meg lehet inni a vizet, és nem klóros, vagy fémes. Egyszerűen csak rossz. Tehát elindultam boltot keresni, mire meghallottam két roma magyar lányt beszélgetni. Épp zárták be az üzletet (ami nem tudom micsoda, mert németül volt kiírva, és nem volt kirakat. Szopás). Szóval leszólítottam őket, megörülve, hogy milyen kicsi a világ, de ők kábé jól lebénáztak, hogy milyen béna vagyok, menjek a benzinkútra vizet venni, vagy a törökhöz, arra. Hát elmentem a törökhöz, aki törökül és németül beszélt illetve angolul mutogatott (kettőnk nyelvtudásának metszetét hívják activitynek). Sikerült nevenincs teát is vennem (amiről kiderült egész finom). Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a víznek ugyanolyan szar íze van, mint a csapból folyónak.
Aznap este még egyszer kimentem, immáron a Sparba. Hosszasan vizsgálva az azonnal fogyasztható készkajákat, újabb magyarokba botlottam. Két roma srác vizslatta a csirkés szendvicseket. Egyértelműen építkezésen dolgoztak, és kábé ők se tudnak még csak vizet se melegíteni maguknak. Teljes volt az egyetértés közöttünk. Őket már nem szólítottam le, ígyhát magamban vitattam meg, hogy nincs rendes kaja seholse (vagy legalábbis nem tudjuk hol keressük), és itt állunk a nem gyengén túlárazott (600 forint egy "csirkés" szendvicsért?) ehetetlen kaják előtt, és vacilálunk mi legyen.

Harmadik estém

kaja nincs. Legalábbis jelenleg. Étterembe nem mehetek, mert elhatároztam, hogy spórolok. Nagyon. Mármint nagyon elhatároztam és nagyon spórolok. Amúgy tényleg unalmas itt. Barátkozni nem nagyon lehet, ugye férfi emberek nem nagyon szokták csak úgy leszólítani a konyhában egymást. Társalgásba nem tudok becsatlakozni, tehát meg kell tanulni németül :). vagy osztrákul. Néha elgondolkozom, mikor aztmondom, hogy nem tudok németül, vajon megsértődnek, hogy "németnek" mondom őket?
Ma hívtak egy meetingre, előre jelezték, hogy németül lesz megtartva. Megkérdeztem milyen hosszú lesz. Főnök mentorom válasza: 2 óra tömény német előadás. Megállapodtunk, hogy mindkettőnknek jobb, ha csinálom az irodában a dolgom. Tényleg jobb volt. Megnéztem a havas hegyekre vetített naplementét, ittam két finom teát, és időben "haza"jöttem. A szállodát épp akkor kezdték el karácsonyi díszbe öltöztetni, amiért adok nekik egy mezei pirospontot. Tök jó, hogy nem akarják túlhangsúlyozni, hogy nem otthon vagyok, ugyanakkor emlékeztetnek, hogy nem egyszerűen tél van,hanem karácsony.
Most pedig megyek, és betöröm annak az audinak az ablakát, aminek egy fél órája szól a riasztója...

Az élet apró örömei

Nem tudom, hogy most örülném kéne-e annak, hogy örülök-e az olyan apró dolgoknak, mint, hogy JÉÉÉ az a házszám, amit keresek az utca azon oldalán van, ahol épp vagyok, és nem kell átmennem a másikéra. És ennek folytatásaképp észreveszem, hogy itt jár egy busz, ami pont hazavisz, és pont nem kell csak 5 métert sétálni, és az is az út jó oldalán van.
Vagy ez mondjuk csak azért örülök, mert kúrva lusta vagyok.

And. pedig undorító módon Okoskához hasonlít, akiről mindenki tudja, hogy buzi.