Van ez a dolog, amikor elragad a hév, és valamibe nagyon belejössz. Érzed, hogy ez most jó, ez kell neked. Szeretnéd élvezni, közben pedig rohadtul nem figyelsz oda.
Na nem tudom miért, de most ezt a korszakomat élem. Ha valamiben egy kis fantáziát látok, akkor gyermeteg rajongással képes vagyok szeretni, és csak a jót látom. Amúgy totál optimista lettem, mindenben csak a jót látom, a pohár félig tele van, sőt.
Fejbe kéne vágnom magam, T bakker, ez így nagyon nem jó. Legyél csak reális, keresd a rosszat, nyisd már ki a csipás szemed. Még a csalódásaimat is sikernek könyvelem el. Gyanítom sokszorosan vissza fog ez ütni, és nemsokára (megint) depressziós leszek. A jóból is megárt a sok, inkább legyél realista, meg szarcsimbók.
Optimistaként is minden szar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése