Most olvastam egy idézetes oldalon

A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.

Ezt a mondatot kiegészíteném azzal, hogy előbb utóbb le kell ereszteni a vizet. Szóval ez egy nagy pazarlás, és nem kell a metafora, hogy töltsd után forróvízzel, meg dobj bele vízforralót, gyújts alá. Akkor már büdös a sajt, ki kell dobni. Bár én szeretem ha büdös... a sajt.
Megéri elveszteni a függetlenséget? Az azt csinálok akkor és amikor érzést? Kevés olyan sztorit hallani, amikor élvezi valaki, hogy uralkodnak rajta. És most ne gyerekeskedjünk, a szerelemben eljön ez az időszak is. Mondhatjuk úgy is, hogy behódolás, papucs, konszenzus, tolerancia, szart se számít, a lényeg ugyanaz. Valaki más befolyásol, néha jobban, néha kevésbé.
Jó az, ha van valakid, de nem kell szerelmesnek lenni, szóval hajrá hajrá ismerkedni, nem összeköltözni! Gyereket meg véletlenül se csináljatok, mert túlnépesedés van. Indiában. Nálunk egyszerűen csak nem éri meg, mert akkor le kell álni a bulizással. Meg az ivással, és amivel még foglalkozol.
Meg egyesek képesek öngyilokra gondolni, ha szülsz egy gyereket valakinek.


Szarok a farmra.