2012. december 12., szerda

Ebből fosás lesz

Második estém 

töltöm Salzburgban, a hó városában. Tévedés ne essék, rengeteg csodás történelmi, kultúrális, gasztronómiai meg egyéb látnivaló van. Én egyelőre csak a havat láttam. Munkába menet élvezettel figyelem a várost. A hótoló traktorok suhannak ide oda, biciklisek száguldoznak a járdán, ami kábé egyáltalán nem látszódik ki a hóból. Valószínű van helyismeretük. Aztán munkában csodás kilátásom van egy domboldalra, délután 4ig, amikoris besötétedik, és vége. Látótávolság 100 méter, és mind a 100 méterben azt látod, hogy zuhog a hó.
Ma este boltot kerestem, hogy vegyek egy-két alapvető dolgot, mint például folyadék. Otthon nem is jut eszembe, hogy kéne venni inni, mert a csapvíz az kábé fasza. Na, itt is meg lehet inni a vizet, és nem klóros, vagy fémes. Egyszerűen csak rossz. Tehát elindultam boltot keresni, mire meghallottam két roma magyar lányt beszélgetni. Épp zárták be az üzletet (ami nem tudom micsoda, mert németül volt kiírva, és nem volt kirakat. Szopás). Szóval leszólítottam őket, megörülve, hogy milyen kicsi a világ, de ők kábé jól lebénáztak, hogy milyen béna vagyok, menjek a benzinkútra vizet venni, vagy a törökhöz, arra. Hát elmentem a törökhöz, aki törökül és németül beszélt illetve angolul mutogatott (kettőnk nyelvtudásának metszetét hívják activitynek). Sikerült nevenincs teát is vennem (amiről kiderült egész finom). Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a víznek ugyanolyan szar íze van, mint a csapból folyónak.
Aznap este még egyszer kimentem, immáron a Sparba. Hosszasan vizsgálva az azonnal fogyasztható készkajákat, újabb magyarokba botlottam. Két roma srác vizslatta a csirkés szendvicseket. Egyértelműen építkezésen dolgoztak, és kábé ők se tudnak még csak vizet se melegíteni maguknak. Teljes volt az egyetértés közöttünk. Őket már nem szólítottam le, ígyhát magamban vitattam meg, hogy nincs rendes kaja seholse (vagy legalábbis nem tudjuk hol keressük), és itt állunk a nem gyengén túlárazott (600 forint egy "csirkés" szendvicsért?) ehetetlen kaják előtt, és vacilálunk mi legyen.

Harmadik estém

kaja nincs. Legalábbis jelenleg. Étterembe nem mehetek, mert elhatároztam, hogy spórolok. Nagyon. Mármint nagyon elhatároztam és nagyon spórolok. Amúgy tényleg unalmas itt. Barátkozni nem nagyon lehet, ugye férfi emberek nem nagyon szokták csak úgy leszólítani a konyhában egymást. Társalgásba nem tudok becsatlakozni, tehát meg kell tanulni németül :). vagy osztrákul. Néha elgondolkozom, mikor aztmondom, hogy nem tudok németül, vajon megsértődnek, hogy "németnek" mondom őket?
Ma hívtak egy meetingre, előre jelezték, hogy németül lesz megtartva. Megkérdeztem milyen hosszú lesz. Főnök mentorom válasza: 2 óra tömény német előadás. Megállapodtunk, hogy mindkettőnknek jobb, ha csinálom az irodában a dolgom. Tényleg jobb volt. Megnéztem a havas hegyekre vetített naplementét, ittam két finom teát, és időben "haza"jöttem. A szállodát épp akkor kezdték el karácsonyi díszbe öltöztetni, amiért adok nekik egy mezei pirospontot. Tök jó, hogy nem akarják túlhangsúlyozni, hogy nem otthon vagyok, ugyanakkor emlékeztetnek, hogy nem egyszerűen tél van,hanem karácsony.
Most pedig megyek, és betöröm annak az audinak az ablakát, aminek egy fél órája szól a riasztója...

2012. december 7., péntek

Az élet apró örömei

Nem tudom, hogy most örülném kéne-e annak, hogy örülök-e az olyan apró dolgoknak, mint, hogy JÉÉÉ az a házszám, amit keresek az utca azon oldalán van, ahol épp vagyok, és nem kell átmennem a másikéra. És ennek folytatásaképp észreveszem, hogy itt jár egy busz, ami pont hazavisz, és pont nem kell csak 5 métert sétálni, és az is az út jó oldalán van.
Vagy ez mondjuk csak azért örülök, mert kúrva lusta vagyok.

And. pedig undorító módon Okoskához hasonlít, akiről mindenki tudja, hogy buzi.

2012. november 24., szombat

Bliccelés a BKV-n

[ciladis]

Aki utazott már BKV-n az tuti bliccelt legalább egyszer. Olyankor kitágulnak a pupillák, felmegy a vérnyomás, magasabb figyelési fokozatba kapcsolunk. Folyamatosan arra figyelünk mikor veszi fel valaki a kék alapú, sárga betűs karszalagot. Ekkor aztán tipli az ajtóhoz, hogy a következő megállónál lepattanjunk, vagy a jukasztóhoz (sic), hogy gyorsan lekezeljük a tartalékos bliccelő jegyünket.
Persze vannak trükkök, hogy kerüljük el a büntetést, mint például a hamis cím/név megadás, vagy a lefizetés, vagy a megöllek tekintet (ehhez tekintélyes mennyiségű bajtársra van szükség, de a legbiztosabb megoldás).
Aki nem szeretne, esetleg nem tud élni ezekkel a trükkökkel, még mindig vehet egy vészjegyet (320 magyar forint), amit általában elfogadnak, ha elég nagy a csöcsünk. Férfiaknak, és férfias nőknek marad a jukasztóhoz futás és gyors lyukasztás. Ez esetben ismerjük fel idejekorán az ellenséget, és így könnyedén, stressz nélkül bliccelhetünk, szabadon.
Az ellenőrök páros lények, férfi-nő, nő-nő, férfi-férfi felállásban. Szeretnek különböző ajtókon felszállni, így szűkítve a menekülési lehetőséget. Kor alapján nehéz leszűkíteni őket, fiataltól egész időskorig terjed a skála. Gyerekek és nyugdíjasok kizárva a munkatörvények miatt. Örüljünk ennek, elvégre gyerek elől elfutni nehéz, nyugdíjast kiskocsival, bottal kikerülni lehetetlen.
A legfontosabb tulajdonságuk, hogy mindig mobilisak. Nincsenek megpakolva, nem hordanak hátizsákot, vagy vonszolnak maguk után kiskocsit. Mindig van náluk egy közepes méretű táska. Régi vágású ellenőr övtáskát fasz-fölött, új típusú menő férfi-női válltáskát használ. Ne lepődjünk meg, ha a szőke bombanő előkapja a fehér Gucci táskájában a szalagot és megszólít: jegyeket bérleteket ellenőrzésre felmutatni tessék (megtörtént eset alapján).
[richoz]
Második legjobb esélyünk idejében kiszúrni őket a kényelem iránti vágyuk. Gondoljunk bele milyen szar egész nap buszra fel, buszra le, leszállítani, csekket kitölteni télen. A kontintentális éghajlat jellegzetessége, hogy télen hideg van ám. Ezért a gyakorlott ellenőr felöltözik. Rendesen. Sapka, sál, kesztyű. Szeretik a puffos mellényt, mert nagyon praktikus és meleg.
Az ellenőr mindig figyel. Figyeli mikor záródott be az ajtó, keresi a potenciális bliccelőt. Ha bliccelsz, akkor úgy is viselkedsz. Megtanulták kiszűrni a fajtád, elvégre ebből élnek. Segítsünk magunknak, ha jeggyel bliccelsz, állj közelebb a jukasztóhoz. Ha elkapnak, ne köcsögölj, a csatát megnyerték, a háborút nem.

2012. október 17., szerda

Változni rossz

Hogy döntöd el, hogy régimódi, vagy folyton újító, változtató típus vagy? Csak mert én nem tudom becímkézni magam, és szerintem nem is ilyen egyszerű ez. Vannak szokásaim, amiken nem változtatnék. Szeretem a kávéfőzőm, és azokat az arányokat, ahogy megtöltöm. ahogy cukrozom és a tejet rakom bele. Szeretem a sárga csibót, az illatát. És ha nem az itthoni kávéval indulok, akkor bizony az nem esik jól. Kávénak kávé, és ég az agyam, dörömbölnek belül a hangok, hogy Káááávéééé, de az nem jó.
Leszokni róla nehezebb, mint gondolnád. Nem a szorongásra, és a hiányérzetre gondolok. Aki azt nem bírja, ne csináljon rendszeresen semmit, mert ha abba kell hagyni, akkor szarban lesz. Konkrétan fáj. Lüktet a fejem. Ordítok a dühtől. És semmilyen tanácsot nem tud adni senki, mert úgy tűnik, ez nem téma. Ezért én kimondom: leszokni a kávéról van olyan nehéz, mint a cigiről. Egy rohadt drog ez.
Mit mondjak? Megérte? Nem. Kibírtam? Igen. Adjak tanácsot hogyan lehet túlélni? Ki kell bírni. Szorítsd össze az összes testnyílásod, és ne igyál kávét.
Az akaraterővel nem lehet dicsekedni, csak azzal, amit elértél.

(photo by quiiver)

2012. szeptember 20., csütörtök

Bakancs


[Frissítve 2012-12-02]
1. Megtanulni motorozni
1. Házibuliba menni, úgy, hogy nem ismerem a házigazdát és az embereket
2. Saját motor
2. Saját autó
3. Naplementét nézni tengerparton
4. Vonatot vezetni
5. Operába menni (hát ez annyira nem hiányzik)
6. Sárkányrepülőzni
7. Hummer limuzinban ülni
8. Új (saját) billentyűzetkiosztást megtanulni
9. Metallica koncertet előben
10. Elolvasni a bűn és bűnhődést
11. Azt érezni, hogy jó magyarnak lenni
12. Tájékozódási terepfutó versenyre menni
13. Valaminek a szakértőjéve válni
14. Megtanulni spanyolul
15. Kiprobalni az amcsi sört
16. Felmenni a kékes tető kilátójába (volt jobb)
17. Felépiteni egy házat
18. Lemenni egy bányába
19. Sportautót vezetni
20. Születésnapi meglepetésbuli
21. Nyerni valamit egy fotómmal
22. Time lapse videót készíteni
23. Boldogan karácsonyozni
24. Legénybúcsút
25. 7 csillagos metaxát inni
26. Egyben lefutni 5 km-t
27. Lefogyni 10 kilot
28. Felszedni 6 kilot
29. Leszokni a kávéról (leszoktam!!!)
30. Megcsináltatni a kabátom
31. Jó szakdolgozatot írni
32. Bécsbe menni karácsonyi vásárra
33. Kidobjanak egy buliról a biztonsági emberek
34. Jólérezni magam olyan helyen, ahová rossz emlékek kötnek

Újak
35. 100 ismeretlen emberrel beszélgetni, csak úgy (5/100)
36. Lvl6os berserkerű karakter a Killing floorban
37. Megismerni egy új fontos embert
38. Tortát sütni
39. Egyedi lámpát készíteni
40. Saját fotós portfólió
41. Állatmenhelyen önkéntes munkát vállalni

Még újabbak
42. Visszamenni a Tátrába
43. Jó kondiba lenni
44. Kis mollyt tartani
45. Nem elevenszülő halat szaporítani

2012. április 9., hétfő

A sikítozó fésű

A sikítozó fésű, mint olyan, egyesek szerint a Föld nevű bolygón, időszámításuk szerinti 2010-es évek elején pattant ki két külföldön tanuló diáklány fejéből, mikoris az egyik fésülködés közben felkiáltott.
- Meddig fésülöd még magadat?! Olyan hangos! Mire a másik megjegyezte, hogy akkor lenne igazán hangos, ha a fésű az ő hangján sikítozna. Ami ezek után történt, azt egy bölcsészgyár főiskola könyvtárában található dolgozat lapjain olvashatjuk, de összegezve elmondhatjuk, hogy nem igazán értjük mi volt a terve a feltalálóknak.
A fésű sosem lett világsláger, és egészen a 2050-es világkiállítási expóig nem is tudtak róla az emberek, mert csak egy 30 napos express hirdetés formájában jelent meg.
--Douglas Adams emlékére




Photo by L. Croft

2012. április 5., csütörtök

Luxus Szarok

Tegnap sétáltam az Árkádban, ami ugye egy pláza, benne több emelet, azokon belül meg még több bolt. A boltokban árucikkek, meg eladók. Mindenki tudja miről van szó. De kérdemén. Észrevetted már, hogy a drága cuccok mindig a felső emeleteken vannak? Armani, az a Gé betűs márka, meg azok a helyek, ahol mucikáék vásárolnak.
Na miért? Hát mert a csórók, aki csak tízezerért tud pólót venni magának, az a metróval jön az aluljáróból, az gyorsan elszórja a pénzét a földszinten. Gazdagék meg felmennek a tetőre (Árkádnál éppenséggel lejönnek, mert tető-parkoló van), mert hát ugye milyen ciki a New Yorkerből kabátocskát venni. Műbőrből, olasz import maid from csájna. De aztán ők is csak büdöset szarnak, hiába ülnek arany karimán.
Nade ha én egyszer gazdag leszek! A pofám akkor is leszakadna, ha valaki elkérne egy limonádéért 1890 Magyar Királyi Forintot - kívűl belül felkiáltójel!

Cukor, citrom, víz. Oppárdon! Szóda.
(erről jut eszembe, a szódát gyerekkoromban 30 Forintért töltöttük újra, emlékszel K?)
Egy luxus terméket az emeli ki a szegények piacáról, hogy drága. Tök ugyanaz, csak drágán. Minőség != (nem egyenlő) luxus.
Amikor bemegyek a boltba, és veszek egy drága pálinkát, az azért drága, mert befosol olyan finom. Minőségért fizess, ne luxusért.

Mellesleg tudom. Ez itt fenn ipari mennyiségű általánosítás, célom, hogy feszültséget keltsek benned