Luxus Szarok

Tegnap sétáltam az Árkádban, ami ugye egy pláza, benne több emelet, azokon belül meg még több bolt. A boltokban árucikkek, meg eladók. Mindenki tudja miről van szó. De kérdemén. Észrevetted már, hogy a drága cuccok mindig a felső emeleteken vannak? Armani, az a Gé betűs márka, meg azok a helyek, ahol mucikáék vásárolnak.
Na miért? Hát mert a csórók, aki csak tízezerért tud pólót venni magának, az a metróval jön az aluljáróból, az gyorsan elszórja a pénzét a földszinten. Gazdagék meg felmennek a tetőre (Árkádnál éppenséggel lejönnek, mert tető-parkoló van), mert hát ugye milyen ciki a New Yorkerből kabátocskát venni. Műbőrből, olasz import maid from csájna. De aztán ők is csak büdöset szarnak, hiába ülnek arany karimán.
Nade ha én egyszer gazdag leszek! A pofám akkor is leszakadna, ha valaki elkérne egy limonádéért 1890 Magyar Királyi Forintot - kívűl belül felkiáltójel!

New York Boscolo Hotel

Cukor, citrom, víz. Oppárdon! Szóda.
(erről jut eszembe, a szódát gyerekkoromban 30 Forintért töltöttük újra, emlékszel K?)
Egy luxus terméket az emeli ki a szegények piacáról, hogy drága. Tök ugyanaz, csak drágán. Minőség != (nem egyenlő) luxus.
Amikor bemegyek a boltba, és veszek egy drága pálinkát, az azért drága, mert befosol olyan finom. Minőségért fizess, ne luxusért.

Mellesleg tudom. Ez itt fenn ipari mennyiségű általánosítás, célom, hogy feszültséget keltsek benned