Don't tell me what I can't do!

Nem szeretem ha irányítanak. Nem azért, mert én mindenkinel jobban tudok mindent.
Nem szeretem, ha hitegetnek. Nem azért, mert csalódással jár.
Nem szeretem, ha cserben hagynak. Nem azért, mert becsapva érzem magam utána.
Nekem ne mondja meg senki, mire nem vagyok képes! Nem tudom elviselni, ha valaki lenéz, és határok közé próbál terelni. Punk!

Szóda Morrisons sörrel

Tegnap este megint olyat csináltam, amit a régi énem kihagyott volna, és nagyon örülök, hogy megtettem.
Hozzávalók 1 főre:

• friss hajvágás (kopaszon az igazi)
• parfüm (opcionális, mert úgyis cigizni fogsz/fognak körülötted, és büdös leszel)
• 3-6 barát
• 5+ korsó sör, és egyebek
• 3-4 kocsma
• egy sms, ami elhív bulizni.

Elég határozott gyerek vagyok. Azt hiszem. Tehát ha én azt mondom, ok, vége a bulinak, menjünk haza, akkor hazamegyek. Na, tegnap visszafordultam félúton, és jaj de jól jártam. Találkoztam, ismerkedtem sok emberrel, táncoltam Black Eyed píszre, kizavartak a M.-ból, és csoki tortát ettem kareokizás közben. Bevertem a fejem valami csőbe, robot táncoltam, kötekedtek velem (jelentem, én nyertem), angolokkal társalogtam milyen jó a piszoár, első metróztam és megtanultam hogy alszik a szúnyog.

Részegen az éjszakain

Tegnap Anikóék elhívtak inni. Mondhatnám azt is, hogy beszélgetni, és társasági életet élni, de minek finomkodni? Úgy is csak K olvassa ezt a blogot. Ő meg ismer.
Meg kell hagyni, tudnak élni. És most nem arról beszélek, hogy Cs. jéggel (!) szolgálja fel a rumot, bacardis pohárban, vagy amikor szóba került az abszint, egyből előkapta és megkínált, vagy hogy jó fejek, és jó rájuk nézni. Tudnak élni, mert élvezik. Szeretnék egyszer én is eljutni oda, ahová ők eljutottak.

Foto by joewilcox

Ráció vs érzelmek

Az otthon az a hely, ahol jó lenni. Mi a helyzet azzal, ahol már nem jó, mégis jobb híján csak azt nevezheted otthonnak?
Amikor elköltözöl valahová, megszokod, és megszereted azt a helyet. Fokozatosan, kialakul a kapcsolat, olyan, mint amikor felmelegíted a tegnap esti kínait. Az élet mikrója sokkal lassabb, de egyenletesen melegít. Megszokod a kényelmetlen ágyad, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szeretsz benne lustálkodni. Régen gyűlöltem az utca túloldalán lévő iskolát, az állandó ricsajozást, és a kikapcsolhatatlan riasztóját. Manapság gyakran felállok a gép elől, és nézem ahogy a gyerekek szaladgálnak, játszanak, és rohadtul nincsenek tisztában azzal, hogy az élet szar.
Visszatérve a kérdésemre, az otthon megszűnik létezni, és helyette marad a hely, ahol alszunk. Ebből sosem lesz már az, ami volt, ezen semmiféle mikrohullámú sütő nem segít. Ez tiszta lelki nyomor, és most ezen búslakodok. Mondtam már, hogy szarez?

Lakásavatás

Pénteken voltam lakás avató bulin. Még egyszer köszi And. hogy elhívtál!
Jól indult a buli, nem kellett gyalogolnom, mert a villamos közölte, hogy kocsiszínbe megy, és az nekem pont útba esett. Jessz. Miután leszálltam fogalmam sem volt, milyen messze van a cél, de pont ott volt egy Ön itt áll térkép.
Aztán a karma elvette a jókedvem. Ugyanis egy rohadt házszám nem volt kirakva, tehát elindultam az egyik irányba, hátha szerencsém lesz. Miután megpróbált megtámadott egy kutya, kiderült, hogy rossz helyre csöngetek, és ez nem a 44-es, hanem az 54-es ház. Hátra-arc. A helyzet viszont semmivel sem lett jobb, mert abban az irányban sem voltak számok. Ekkor találkoztam egy fiúval és egy lánnyal, akik egyértelműen házibuliba jöttek. Gyanús volt, meg is kérdeztem kihez jönnek. Ismeretlen volt a név, de azért belógtam velük a házba. És kiderült, jó helyen vagyok, mivel ez ilyen dupla lakás-avatás. Egyedül a liftes welcome drink maradt ki.
Az volt a legjobb, hogy én voltam az, akit senki sem ismert. Bár ez eddig nem volt rajta a szeretném listámon, most már kipipálhatom ;)