Amikor elköltözöl valahová, megszokod, és megszereted azt a helyet. Fokozatosan, kialakul a kapcsolat, olyan, mint amikor felmelegíted a tegnap esti kínait. Az élet mikrója sokkal lassabb, de egyenletesen melegít. Megszokod a kényelmetlen ágyad, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szeretsz benne lustálkodni. Régen gyűlöltem az utca túloldalán lévő iskolát, az állandó ricsajozást, és a kikapcsolhatatlan riasztóját. Manapság gyakran felállok a gép elől, és nézem ahogy a gyerekek szaladgálnak, játszanak, és rohadtul nincsenek tisztában azzal, hogy az élet szar.
Visszatérve a kérdésemre, az otthon megszűnik létezni, és helyette marad a hely, ahol alszunk. Ebből sosem lesz már az, ami volt, ezen semmiféle mikrohullámú sütő nem segít. Ez tiszta lelki nyomor, és most ezen búslakodok. Mondtam már, hogy szarez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése